Messzelátó Egyesület

Szombat reggel elmentem Padovába vonattal. Nagyon jó volt, alig tudtam hazajönni. Vissza is fogok menni a közeljövőben, de több napra. Akkor nem felejtem otthon a fényképezőgépet sem :-)
Most szinte csak a Szent Antal Bazilikáig jutottam el, mert az annyira magával
ragadott, hogy nem tudtam onnan szabadulni (egyből oda vezérelt a lábam, nem tudom, hogy történt, hisz nem is ismertem a várost).
Nem is annyira a templom része, az oltár meg az ilyen szertartásos dolgok, hanem minden (bár az is) az egész, úgy ahogy van, a légkör, a szerzetesek, a piknik
asztalkák az udvaron, a gyerekek kacagása, madarak csicsergése, a béke ami ott van, különös volt. És olyan melegen sütött a nap...
Később a Piazza delle Erbe-n Kengo Kuma kiállításába futottam. Ő egy japán építész, aki természetes anyagokat használ és természetbarát épületeket tervez. Mondjuk a japán építészet elég távol áll tőlem, és szerintem nem is elég természetközeli, azért volt egy-két érdekes ötlete. Ugyanitt egy biogabonaárusba is belebotlottam, akinél volt kuszkusz :-) Régóta szeretnék kuszkuszt főzni, itt az alkalom.
Vasárnap hatalmas séta barátnőmmel a tengerparton. Gyakran megyünk a tengerpartra sétálni, a tenger morajlása megnyugtató, ilyenkor télen talán még inkább, mert nincs tele túristával; tiszta a levegő, egy csomó sirály van, és nagyon jókat lehet beszélgetni közben.
Két nehéz hét után és előtt... eső előtt eső után...
No, de a Nap minden új nappal felkel, és minden új nap egy újabb csoda.
Még azután is felkel, hogy Földünket teljesen elpusztítottuk. Szerencsére Ő meg tudja védi magát tőlünk, emberektől; mégis élete minden pillanatában bennünket szolgál.
Valahányszor a Nap sugarait szívom magamba, mindig a VHK Naptánc című dala jut eszembe. Az egyik kedvencem.