Messzelátó Egyesület

Hajnalban volt egy furcsa álmom, ezen töröm a fejem mit jelenthet:

Egy nagy tér fölött álltam egy gyerekkori barátnőmmel, hídszerű képződményen, mellette hosszú lépcső vezet lefelé a térre, amit mint aulát fogott közre a lépcső és a fölötte emelkedő 'híd', melyen álltunk.
Az aula baljósan festett, a nap lemenőben, fényes fekete kövekből álló padlózatát már az esteli félhomály kezdi átvenni.
A barátnőm elindult lefelé a lépcsőn, szomorkás mosollyal az arcán beszél valamiről. Alig hallom az utca zajában és halkan is beszél.
Talán gondjai voltak egy fiúval. Akarok indulni felé, hogy jobban halljam, de csintalan vigyorral az arcán felül a korlátra azzal a mozdulattal, amivel gyerekként is tettük, mikor fenéken csúsztunk lefelé a korláton. Mennék felé, de nem tudok.
Nem csúszik le.
Hirtelen mozdulattal a mélybe veti magát a korlátról. Teste ezer darabra törik, mintha üveg lenne, vöröses rószaszín testrészek rajzolnak félelmetes mintát a fekete mozaikkövekre.
Földbegyökerezett lábam. Nézem. Nem értem. Sikítanék, de nem tudok. Futnék, de nem tudok.
Kóvályogva, mint egy félkegyelmű, elindulok. Nem tudom hová.
Nem értem, hogy miért nem hallottam meg szavait, miért nem segítettem neki, miért nem tudtam megmenteni??