Messzelátó Egyesület

Már nem is tudom, hogy honnan jött a szikra, de mindenképpen isteni eredetű volt, s Csaba mondta ki: mi lenne, ha tennénk el télire sárgabaracklekvárt? Amolyan Messzelátó Dzsem lehetne - közösen, a Szedd Magad mozgalmat támogatva megszedhetnénk, a Dembinszkyben összeülve befőzhetnénk és télen pedig fogyaszthatnánk! S hogy miért főz be egy "zöld"? Mert a házilekvár esetében kicsi a szállítási távolság, sokkal kevesebb a szén-dioxid kibocsátás, garantáltan ellenőrzöttek a gyártási körülmények, ismert összetételű, tartósítószertől mentes lesz a késztermék!

Mindenkinek tetszett, úgyhogy nekiláttunk az előkészítésnek! Csaba nagy nehezen talált olyan Szedd Magad helyszínt, ahol van sárgabarack. Székesfehérvár és Lovasberény között volt a helyszín. Recepteket és edényeket gyűjtöttünk, szellemileg rákészültünk a befőzésre. (sok elrettentő történeteket hallottunk a fárasztó befőzésről)

Az útbaeső Csákváron egyrészt jól meguzsonnáztunk a csárdában, másrészt a Pro Vértes Alapítvány Geszner-házában (egy felújított, öreg vízimalomban kialakított természetvédelmi központ) vettünk helyi mézet, illetve megtudtuk Lovasi István csákvári méhész elérhetőségeit és házához mentünk mézért.

A Szedd Magad helyszínen több fajta barackot találtunk, leginkább a nagyméretű, mandulabarack volt érett, nagy és ízletes. Miután szombat délután volt, jónéhány befőzés előtt álló, gyűjtögető kollégával találkoztunk, akik már jelentős mértékben megfosztották a fákat barackjaiktól. Mégis lelkesen rohantuk meg a még gyümölcsös fákat!

Hamar beláttuk, hogy érdemes minél magasabbról szedni, mert érettebbek vannak ott. A talajszintről elérhető barack még igencsak zöld volt, a jókból már biztos kész a lekvár...

Egymás nyakába ülve, állva vagy éppen a fára mászva szedtük a barackot, folyamatos tesztelés mellett. Általában párosával; egyik szedte, másik tartotta a zacskót, rekeszt vagy dobozt. Minden nehézséggel szembenéztünk.

A jutalom nem maradt el!

A 159 kg sárgabarackot szüretelő Nagy Csapat összetétele:
- francia önkéntesünk, Marlene és zeneszerző barátja Martin,
- előző nap Helsinkiből érkezett észt önkéntesünk, Helle
- Cécile, a REC kiváló francia munkatársa
- Sanya, Zoli és Zita kajla kutyája, Mazsi
- Csaba és Bob

A mérlegelés előtt megpróbáltuk kitalálni, hogy mennyit szedhettünk. A tippversenyt Marlene nyerte meg, 164 kg-re tippelt, ha jól emlékszem. Jutalma egy extra adag fagyi lett, a többiek vigaszdíjként szintén fagyit kaptak, amit a csákvári Kastély cukrászdában ettünk meg és a hazaút előtt persze mindenki jól belakott belőle.

Vasárnap reggel fél nyolctól este 11-ig készítettük elő a barackot a befőzéshez. Forróvízbe mártottuk pár percig a barackot, amitől kihűlés után a héját könnyen el lehetett távolítani. Kimagoztuk és a megmaradó gyümölcshúst nagy lavórba gyűjtöttük, s 10 percenként megkevergettük, hogy a levegőtől ne barnuljon be a "narancssárga arany". Délutánra már 20 kilo gyümölcshúst nyertünk, amit mézzel bekevertünk. Cécile az interneten talált egy arányszámot, amivel mi is számoltunk:

1 kg cukor = fél kg méz

Ennek segítségével összekevertük a mézet és az előkészített barackot és most két napig állni hagyjuk.

Már eddig is valóban nagyon fárasztó volt, pedig Zoli és Csaba is elvittek 5-5 kg-ot, illetve a Tömöri család is vett 40 kg barackot, de mintegy 100 kg azért maradt nekünk is... S még nem is vagyunk kész vele! Most jön a tényleges főzés, a kézperzselő, rotyogó, forró sárgabarack, illetve az üvegsterilizálás művelete...

Messzelátó baracklekvár

Hozzávalók:
159 kg sárgabarack
20 kg méz
9 lelkes aktivista
120 db hulladékból gyűjtött félliteres befőttes üveg