Messzelátó Egyesület

2007 májusában a Messzelátó Egyesület képviseletében részt vettem egy ENSZ által szervezett római konferencián. Az “Ökológiai mezőgazdálkodás és élelmiszerbiztonság” címet viselő, az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdálkodási Szervezetének (Food and Agriculture Organisation, röviden FAO) főépületében megtartott 3 napos konferencia páratlan volt a maga nemében; több előadó szerint történelmi jelentőségű, hogy a FAO végre ebben a témában hív össze egy nemzetközi találkozót. Először mondta ki a szervezet, hogy ökológiai élelmiszerekkel elláthatnánk a világ népességét. A 600 résztvevő a világ minden sarkáról érkezett, Magyarországról érdekes módon csupán Tolnai Gergely és én érkeztünk.

Számos előadás rendkívül érdekes és biztató kutatásokról számolt be. Bár voltak hosszadalmas, kevésbé figyelemfelkeltő beszédek, lényegében rengeteg adattal és gondolattal megtöltve léptünk ki az utolsó napon az épületből.

Hiszem azt ami a konferencia végkicsengése volt: az ökológiai mezőgazdálkodás az egyetlen fenntartható gazdálkodási forma, amennyiben a Föld egyre növekvő lakosságát élelmiszerrel kívánjuk ellátni a környezet további pusztítása nélkül. Az ökológiai mezőgazdálkodás lényege nem elsősorban a tiltás (a műtrágyák, vegyszerek, GMO-k elkerülése – ami valóban mind előírás), hanem a legfontosabb a talajjal való bánásmód. Az élő humuszos föld az élet forrásának egyik kulcsa, mert a növények egészsége, így az állatoké és az emberé is csak így szavatolt. Az ökológiai mezőgazdálkodás:

• a kivont tápelemeket visszajuttatja a talajba olyan anyagokkal, amelyeknek a talajban/talajon van a természetes helyük (szervestrágya, növényi/állati eredetű melléktermék);
• megtartja a humuszt, ezáltal a talaj él és a tápanyag szolgáltatása harmonikus lesz;
• a talaj kétszer annyi szenet képes megkötni, ezáltal a CO2 nem a levegőbe kerül;
• az ökológiai lábnyomot azért is csökkenti, mert nem használ nitrogén alapú műtrágyát;
• az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 48-60%-kal kevesebb;
• a talaj vízmegtartó képessége növekszik, így aszály idején nagyobb hozamokat produkál;
• a vízminőséget nem rontja, és nem járul hozzá a vegyszerek okozta halálesetekhez és megbetegedésekhez (évente 20.000 halnak meg a vegyszerek miatt);
• kevesebb üzemanyag felhasználást igényel (Európában 10-70%, USA-ban 29-37%);
• több munkalehetőséget teremt és nagyobb bevételt: 30%-kal több emberi munkaerőre van szükség hektáronként, így a szegénység leküzdésében nagy szerepe lehet;
• összességében nagyobb stabilitású ökoszisztémát alakit ki.

A FAO épülete Rómában

Ma a világon 31 millió hektárnyi területen foglalkoznak ökológiai mezőgazdálkodással, 630 000 biogazdaság az összes mezőgazdasági terület 0.7%-át teszi ki. Az ökológiai mezőgazdálkodás fogalmát az IFOAM (Organikus Mezőgazdálkodók Világszervezete) találta ki. Ma a 31 millió hektárnyi termőterület mellett 61 millió hektárnyi minősített erdőséget tartanak számon a Föld 120 országában.

A jegyzeteimben lapozgatva, a legfontosabbakat igyekszem összeszedni a következőkben:

• Nadia El-Hage Scialabba, a FAO tisztviselője és a konferencia fő szervezője szerint bár ma 850 millió éhes száj van a Földön, a megnövekedett ráfordítás ellenére is csökkenőben van a termelékenység. Egyre többet kell költeni a termesztésre, viszont egyre alacsonyabbak a tőzsdei árak (a termények árai évente 2%-kal csökkentek az elmúlt 50 évben). Ehhez jön hozzá, hogy a világ növekvő népességének ellátásához 2030-ra 56%-kal kell növelni az élelmiszertermelést. A Michigani Egyetemen az ökológiai és konvencionális termésátlagokat hasonlították össze 293 példa alapján, és két modellt dolgoztak ki. Az egyik (ahol is a fejlett országokban tapasztalt termésarányokat alkalmazták a Föld egészére) szerint az ökológiai termesztés 2641 kalóriát képes naponta előállítani. Ez a szám a világ jelenlegi termelését jelentő napi 2786 kalória alatt van, de mégis magasabb, mint az egészséges ember számára szükséges napi 2200-2500 kalória. A második modell szerint a fejlődő országokban 75%-kal több, tehát 4381 kalóriát lehet előállítani ökológiai termesztéssel, ami sokkal magasabb érték, mint amire a világ mezőgazdasága jelenleg képes. Így az ökológiai mezőgazdálkodás elegendő egy főre eső élelmiszert tudna termelni ahhoz, hogy ellássa a világ jelenlegi népességét. Mindez az energiahatékonyságot is növelné: 33-56%-kal kevesebb energia szükséges az ökológiai mezőgazdálkodáshoz. Az élelmiszerhez való emberi jogot először 1996-ban fogalmazták meg, és a FAO 2004-ben elismerte mint alapvető emberi jog.
• Niels Halberg, a Dán Ökológiai Élelmiszerek és Gazdálkodás Kutatóintézetének vezető tudósa szerint “az ökológiai gazdálkodásra történő átállás a Szaharán túli Afrikában segítene a régióban tapasztalható éhezésen azzal, hogy csökkentené az élelmiszer import igényét.”
• Lukas Kilcher, a svájci FIBL (Ökológiai Mezőgazdálkodás Kutatóintézete) egyik vezetője szerint az energiahatékonyság 70-90%-os ökológiai gazdálkodás során, mint a hagyományos módszerrel.
• Sue Edwards (a Fenntartható Mezőgazdálkodás Intézet igazgatója) egy példaértékű projektről számolt be az etiópiai Tigray-ban. Afrika legnagyobb fennsíkja 4 millió embernek ad otthont. 1998-ban kezdtek átállni az ökológiai mezőgazdálkodásra, aminek eredményeképp csökkent a kémiai vegyszerek használata, a gabonamennyiség pedig duplájára nőtt. Összességében a komposzttal megmunkált területek magasabb terméseredményeket produkáltak.
• Peter Segger az angol Ökológiai Farm Élelmiszerek nevű szervezet szóvivője rendkívül érdekes előadást tartott a mezőgazdaság szerepéről a globális klímaváltozásban. A CO2 kibocsátás fele a talajból származik, csak Angliában a mezőgazdálkodás 7%-kal, a műtrágyák gyártása 3%-kal, az élelmiszerek fagyasztása 3.2%-kal, az élelmiszerek szállítása 9%-kal járul hozzá a hazai CO2 kibocsátáshoz. Összességében az energia után a legnagyobb CO2 termelő a mezőgazdálkodás körülbelül 30%-os részesedésével. Amennyiben visszaforgatnánk a talajba 1 tonna CO2-t hektáronként, Anglia CO2 kibocsátását 25%-kal csökkenthetnénk! A FAO mérései szerint egyébként az állattenyésztésből származik a Föld üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 18%-a. (egyébként ugyanekkora mennyiségű kibocsátást okoznak a fakivágások is. Csupán tavaly 13 millió hektárnyi erdő pusztult el.)
• Darko Znaor egy horvát kutató előadta, hogy amennyiben Horvátország mezőgazdasága teljesen áttérne az ökológiai mezőgazdálkodásra, úgy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 64%-kal csökkenne az országban. A GDP 43%-os emelkedése valószínűsíthető ebben az esetben, ha azonban az externáliákat is beleszámoljuk, akkor 150%-kal növekedne a GDP. Számításai szerint 10-15%-kal több munkahelyet képes biztosítani ez a szektor.
• Vandana Shiva – akit azt hiszem, nem kell bemutatni - magávalragadó beszédet tartott, egyenesen izzott a hatalmas terem a szavai energiájától. A veszélyről beszélt, ami a vetőmagok gazdák kezéből való kikerülésével járna. Indiai tapasztalat szerint a gazdáktól vásárolt/cserélt magok 100%-ban germinate kikelnek, az államtól vásároltaké viszont 50%-ban. Egy sokkoló adatot közölt miszerint Indiában eddig 150.000 gazda követett el eddig öngyilkosságot.
  Egy kétéves kutatás alapján az ökológiai farmokon 55%-kal növekedett a talaj szervesanyag tartalma, és 10%-kal a vízmegtartó ereje. Elmondása szerint az emberiség fele foglalkozik a mezőgazdaságban, Indiában pedig 65%. A bioüzemanyag egyáltalán nem jó recept az élelmiszerbiztonsághoz. Az elmúlt 20 évben nem volt kidolgozott rendszer, financiális segítség, csupán a termesztők saját maguk által felállított rendszerén alapult a biogazdálkodás Indiában. Az élelmiszerbiztonság kérdése az ökológiai mezőgazdálkodás egyik legfontosabb pillére – először a házi, aztán a lokális, majd a messzebb levők szükségleteit kell kielégíteni, és nem az export-megrögzöttséget kell követni. Vandana szerint is az egyetlen megoldás a globális felmelegedés megfékezésére ez a gazdasági módszer lenne.

Vandana Shiva beszéd közben, jobbján az angol Soil Association vezetője

• A Newcastle egyetem professzora, Kirsten Brandt elmondta, hogy az egyetem 300 hektáros kísérleti területén tapasztaltak alapján a hagyományos termesztésű növények esetén nagyobb a betegségre való érzékenység. Az organikus termesztésben természetesebb rovarirtókat használnak, ami miatt a tárolást is sokkal jobban bírják ezek a növények. Kirsten mondta el a konferencia leghangzatosabb mondatát, ami aztán több előadásban is visszaköszönt, miszerint kutatások bizonyították, hogy a patkányok jobban alszanak, ha biotáppal etetik őket. Szerinte egy hagyományosan termesztő gazda több pénzt költ a betegségek leküzdésére, mint amekkora haszna származik a megnövekedett termésből.
• Számomra egyik legpéldaértékűbb projektet Helmy Abouleish mutatta be, akinek édesapja hozta létre a SEKEM csoportot Egyiptomban. Nekik köszönhetően az ország mezőgazdasági területének ma már 1%-án organikusan módon termesztenek és 20-30%-kal nő évente a bioterületek nagysága. A Csoport ma már 2000 emberrel dolgozik és oktatási programjaik is vannak.
• Az angol Soil Association agrárszervezet elnöke szerint 2020-ra óriási problémák lesznek az élelmiszerellátásban. A mai elosztó rendszerek alapja ugyanis az olaj, amiből 25%-kal kevesebb lehet addigra. A kérdés, hogy hogyan tudunk felkészülni, egyáltalán fel lehet-e készülni? Angliában ún. ‘transition towns’, vagyis átmeneti városok jönnek sorjában létre, amelyek az önellátásra rendezkednek be.
• Vandana Shiva után a leglenyűgözőbb előadást Tewolde Berhan Gebre Egziabher, az etióp környezetvédelmi hatóság igazgatója adta, akinek előadási stílusa mindannyiunkat megfogott. A nyolcvanat régóta taposó, lassan de rendkívül humorosan beszélő bölcs elmondása szerint a talaj minőségének romlása a legnagyobb probléma, aminek megoldását nem lehet tovább ódázni. Az ökológiai mezőgazdálkodás semmit nem ér, ha a talaj tönkremegy.

Az etióp bölcs, Tewolde Egziabher

És végül a felmerült problémák, kihívások:

• a fejlődő országokban nincs állami támogatás
• az ökológia mezőgazdálkodás belső piaca nemlétező
• nem lehet összehasonlítani az ökológiai illetve hagyományos termesztésből származó terméseredményeket egy az egyben, hisz az ökológiai mezőgazdálkodás nem monokultúrában folyik, hanem számos terménnyel egy helyen és jótékony hatással van az ökoszisztémára, mindezeket nehéz belekalkulálni a hagyományos, vegyszeres gazdálkodással való összehasonlításba, amely a legnagyobb terményt hozó fajtákkal dolgozik.
• A víz problémájával kapcsolatban egy döbbenetes példával zárták a konferenciát. A mezőgazdaságra fordítják a világ vízfelhasználásának 70%-át. Ez akkora mennyiség évente, mintha egy 7.1 millió kilométer hosszú (100 m széles és 10 m mély) csatornát töltenénk fel. 2050-re ezt a csatornát 5 millió kilométerrel kellene meghosszabítanunk, hogy a mai felhasználás mellett ellássuk a mezőgazdaságot vízzel. Ez egy lehetetlen kihívás, tehát a mezőgazdálkodást alapjában kell megváltoztatnunk.

Kilátás a Forum Romanumra a FAO teraszáról ebédidőben