Messzelátó Egyesület

Még egyetem közben gondolkoztam, hogyan is szerezzek tapasztalatot külföldön azzal együtt, hogy önkénteskedem is. Ezért aztán kerestem és a Google megmondta a varázsszót: EVS. Aztán a kötelező lépések: küldő szervezet, fogadó szervezet, projekt keresése. Küldő szervezetnek olyan pesti, vagy pest megyei szervezetet kerestem, ami inkább környezetvédelemmel foglalkozik és hát így jött a Messzelátó. A beadási határidő előtt egy héttel hívtam fel Csabát, a Messzelátó ősatyját (először magáztam is), hogy kiküldenének-e.

A Süddeutsche Zeitung 2007 július 27-ei számának 21. oldalán Ab in den Osten címmel megjelent cikkében (németül, majd a Metro újságban magyarul) olvastuk, hogy Fehéroroszországban, Szlovéniában és Magyarországon az E.On és az RWE új atomerőmű építésén gondolkodik. Merthogy errefelé nincs társadalmi ellenállás...!

Egyesületünk elfogadhatatlannak tartja az új atomerőmű-létesítési terveket, ezért csatlakoztunk a környezetvédő szervezetek tiltakozó sajtóközleményéhez.

Az idei nyár júniusát és júliusát Portugáliában töltöttem egy rövidtávú EVS programon. Maga a projekt nem igazán környezetvédelem témájú volt (vitorlázó világbajnokság), de az ok ami miatt választottam maga Portugália. Tavaly decemberben írták ki a pályázatot, és én akkor már tudtam, hogy március elsejétől érkezik hozzánk David, portugál önkéntesünk és én leszek a mentora.

Július végén a Messzelátó nyolc tagja ismét ifjúsági cserén vett részt. Ez alkalommal a festői Montseny Nemzeti Park szélén fekvő forrásvizeiről híres hegyi falucskában, Viladrauban, töltöttünk egy hetet. A programon Spanyolország, Lengyelország, Törökország, és Magyarország fiataljai vettek részt, melynek fő témája az újrahasznosítás volt.

Már nem is tudom, hogy honnan jött a szikra, de mindenképpen isteni eredetű volt, s Csaba mondta ki: mi lenne, ha tennénk el télire sárgabaracklekvárt? Amolyan Messzelátó Dzsem lehetne - közösen, a Szedd Magad mozgalmat támogatva megszedhetnénk, a Dembinszkyben összeülve befőzhetnénk és télen pedig fogyaszthatnánk! S hogy miért főz be egy "zöld"? Mert a házilekvár esetében kicsi a szállítási távolság, sokkal kevesebb a szén-dioxid kibocsátás, garantáltan ellenőrzöttek a gyártási körülmények, ismert összetételű, tartósítószertől mentes lesz a késztermék!

Június utolsó hetében szervezetünk hat tagja a Törökország délkeleti részén fekvő ősi városkában, Kilisben ifjúsági cserén vett részt. Négy ország fiataljai voltak még jelen a projektben – Moldova, Észtország, Azerbajdzsán, Törökország – melynek támája a kultúrális örökség védelme, valamint a fotográfia volt.

Ferenczi István, 31 éves angoltanár 2007. július 1-én, vasárnap reggel Nagy-Britanniába indul szabadságra. Kispesti lakásából kilépve azonban nem a közeli reptér felé veszi az irányt, hanem előző este felszerszámozott kerékpárjára száll.

2007 májusában a Messzelátó Egyesület képviseletében részt vettem egy ENSZ által szervezett római konferencián. Az “Ökológiai mezőgazdálkodás és élelmiszerbiztonság” címet viselő, az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdálkodási Szervezetének (Food and Agriculture Organisation, röviden FAO) főépületében megtartott 3 napos konferencia páratlan volt a maga nemében; több előadó szerint történelmi jelentőségű, hogy a FAO végre ebben a témában hív össze egy nemzetközi találkozót. Először mondta ki a szervezet, hogy ökológiai élelmiszerekkel elláthatnánk a világ népességét. A 600 résztvevő a világ minden sarkáról érkezett, Magyarországról érdekes módon csupán Tolnai Gergely és én érkeztünk.

A portugál Gerés Nemzeti Parkban juotott tudomásunkra, hogy augusztus 1-től a tőlünk éppen egy nemzeti parkkal keletebbre (azaz a Montezinho Nemzeti Parkban) szakmai kiránduláson lévő, július 7-ig EVS önkéntesként Luzitaniában dolgozó Zólyomi Ági az ÖTLET program keretében a Messzelátó Egyesületnél fog dolgozni. Hurrá!

Május 22-én és 23-án meglátogattuk Vácott újra. Kicsit más összetételben,
de visszajáró lelkes önkéntesekkel. Résztvevők:
Németh Luca (most az egyetemista), Andrasev Szonja, Nesztor, Marlene,
Benjamin, David, Maria, Zmeskál Zita, Fóka, Fülöp István, Pápa Gyöngyvér és
Simó Józsi társaságában jelentősen tudtuk segíteni a váci székhelyű
Göncölt, illetve a tanösvény építésével megbízott Hegyi Sanyit. Annak
ellenére így volt, hogy 22-én délelőtt a kőhordást embertpróbáló hőség,
majd a délutáni munkát félelmetes jégesős égszakadást követő csendes eső
nehezítette.