Messzelátó Egyesület

Az idei nyár júniusát és júliusát Portugáliában töltöttem egy rövidtávú EVS programon. Maga a projekt nem igazán környezetvédelem témájú volt (vitorlázó világbajnokság), de az ok ami miatt választottam maga Portugália. Tavaly decemberben írták ki a pályázatot, és én akkor már tudtam, hogy március elsejétől érkezik hozzánk David, portugál önkéntesünk és én leszek a mentora.

Gondoltam ez a projekt igazán nekem való, megismerhetem az önkéntesem országát, kultúráját, nyelvét, így még jobb mentorává válhatok. Az időtartam is megfelelő volt: nyári szünet az iskolában, ahol tanítok, és nem hagytam sokáig magára Davidot sem. Tökéletesnek tűnt. A projekt kezdete előtt pár héttel küldött egy emailt a fogadó és koordináló szervezetem, a Rota Jovem, hogy van még hely, így felhívtam telefonon Mészáros Ágit, új tagunkat, hogy tartson velem. Akkor még boldogan mondott igent, bár később többször megköszönte nekem ezt a hívást, de nem mindig örömittasan.

De ne szaladjunk ennyire előre. Tehát, mikor megtudtam, hogy mehetek, két Messzelátó tag, Bob és Csaba úgy döntöttek, ők is szeretnék felfedezni a csodálatos Portugáliát. Június elsején nekivágtunk stoppal az útnak. Erről most nem írnék, mert bőséges beszámoló olvasható az útról és az ő kalandozásaikról a Portugál Kaland címen.

Szóval a hosszú stoppos utam Leiriában ért véget, Zólyomi Áginál, aki szintén önkéntes volt kinn, tőle indultunk busszal Lisszabonba a reptérre Ágiért, míg a fiúk észak felé vették az irányt a Geres Nemzeti Parkba.

A reptéten találkoztam Ágival, aki túl esett élete első repülésén, a Rota Jovem embereivel és néhány akkor landoló skandináv önkéntessel, akikkel az irányt Carcavelos felé vettük, ahol egy öt napos On-arrival tréning várt ránk. A hosszú stoppos kaland, szabadság és barátok után elég nagy volt a váltás. Teljesen elszeparáltan egy misszionárius házban, 100 vadidegen önkéntessel és igen szoros programokkal teltek a napok. Rengeteg játék, amik talán még értelmesek is lehettek volna, ha nem százan játsszuk, mert így nagyon elmélyedni bennük és megérteni a mondanivalóját nem nagyon lehetett, inkább csak borzasztó fárasztó volt. Kisebb csoportos foglalkozásokat próbáltunk kicsikarni a trénerekből, amit az utolsó napon végre teljesítettek is. Ez volt a legjellemzőbb a portugál szervezésre a későbbiekben is, nagyon sokára, az utolsó pillanatokra mindig mindent elintéztek, csakhogy ne érje szó a ház elejét. Így adtak is meg nem is, de leginkább nem.

A tréning végeztével elköltöztünk Sao Pedróba, egy olyan házba ami menekült szállóként és nyári táborként szolgál szegény gyerekek számára. Ez a hely egy kicsit sokkoló volt mindenki számára. 16-an laktunk egy kb. 20 négyzetméteres szobában, se szekrényünk se mosógépünk, 10 zuhanyzó, és 5 WC ennyi rengeteg önkéntesre és gyerekre. Volt rá példa mikor tényleg versenyt futottunk, ki ér előbb a zuhanyzóba! A kezdeti sokk után egész jól sikerült megszoknunk, illetve elviselni szállásunkat, a túlélés kulcsa az volt, hogy minél kevesebb időt töltsünk el ott, olyanok voltunk mint valami ágyra járók, sokat gondoltam közben a japán kapszula hotelekre. Azért jót is tud produkálni egy ilyen hely, például megtanulja az ember értékelni a kis dolgokat is, ami otthon teljesen természetes. De mikor nincs, akkor jön rá, hogy milyen fontos is, és később értékelni tud minden kis apróságot.

Na de a projektről még nem volt szó. Tehát, 100 önkéntest kerestek Európából és 60 középiskolás önkéntest Portugáliából Cascaisból ahol zajlott a vitorlázó világbajnokság ahol dolgoztunk. Maga a verseny két hetes volt, de előtte már érkezett néhány versenyző akik edzettek, így mi már dolgozhattunk a verseny kezdete előtt. A projektben különböző munkaköröket ígértek nekünk: animátor, a nézők körbekalauzolása Cascaisban, gyerekekre vigyázni, munka a versenyirodában, médiában stb. Na ezekből egyik sem létezett. Az összes feladatunk az volt, hogy a hajókat húztuk ki a vízből mikor megérkeztek a versenyzők, vagy a VIP sátrat rendeztük be, vagy kamionokra pakoltuk fel és le a hajókat. De persze ez is inkább azon a két héten míg a verseny zajlott, az edzések alatt az összes feladatunk a naptej egyenletes eloszlatása volt a testünkön.

Igazából maga a projekt elég értelmetlen volt, azt hiszem. Utolsó nap volt egy értékelés ki mit dolgozott és mit tanult. (Akkreditáció: Jó napot kívánok! Az akkreditációját szeretné elintézni? Jobbra az első ajtó. Oroszoknak és spanyoloknak pedig elmutogatni. TV: víz és óvszer szállítása a dolgozóknak. Hajópark: naptej használat és hajó húzogatás.) Remélem, tanulnak belőle a szervezők, és legközelebb jobban csinálják, ha akarnak egyáltalán még ilyen nagy projektet szervezni. Az ország maga viszont csodálatos, hangulatos kis macskaköves utcácskák (egy lábtörés, 4 bokaficam), sült halszag a levegőben, icipici villamosok, fado, óceán, delfinek, kedves emberek, mézédes eper, eukaliptusz fák, paratölgy és mégegyszer az ÓCEÁN!!!

Szóval mindent egybevetve annyi szépséget láthat ott az ember, hogy megéri mindenképp meglátogatni Portugáliát még akkor is, ha egy rosszul szervezett projekten vesz részt.

---

Úton Portugália felé

 

Első állomás: Franciaország (Bob, Robi, Évi, Leo)

 

La Dramont - Két nap feltöltődés itt, a további fárasztó stoppoláshoz

 

La Dramont

 

A jól megérdemelt pihenés

 

Sajnos az unatkozó gyerekeket a fáradt szülők csak "horgászattal" tudták lefoglalni

 

Kaktuszok sokasága mindenfelé

 

Első napunk Portugáliában. A Minho folyó mellett a spanyol határ közvetlen közelében.

 

Első nap az óceán mellett. Sikerült néhány hálóból kiesett halat megmentenünk!

 

A kissé zsúfolt szobánk

 

Néha apróbb kellemetlenségek is értek minket

 

Ébredés után reggeli a parton

 

Vonatozás minden nap a munkába

 

Kéregetők serege a vonaton. Áginak ezúttal tetszett a muzsika.

 

Munkaeszközeink a VB alatt

 

Szelektív gyűjtés Portugáliában is

 

Kísérőim: Bob és Csabi

 

Pantomim

 

Egyik kedvenc helyem: Az ördög szája (Boca do inferno)

 

Másik kedvenc hely. Lazítás munka után.

 

Ági, mint animátor

 

Lábak. Mit számít a 40-es faktor!

 

Pihenő Sintra-ban. Gyalog a Mór kastély felé.

 

A távolban Cabo de Roca, Európa legnyugatibb pontja.

 

A híresen szeles Guincho part.

 

Ági egy fátimai vendéglőben

 

Tejo partján, mézédes portugál eper társaságában

 

Vitaminnal töltődés a piacon

 

Sao Joao. Emilia fésüli Ági haját.

 

Szépítkezés után ismerkedés a kamerával

 

Kedvenc időtöltésünk: Lisszabon

 

Alfama I

 

Alfama II

 

Alfama III

 

Alfama IV

 

Alfama V

 

Alfama VI

 

EVS népszerűsítése Lisszabonban I

 

EVS népszerűsítése Lisszabonban II

 

EVS népszerűsítése Lisszabonban III

 

EVS népszerűsítése Lisszabonban IV

 

A magyar csapat