Messzelátó Egyesület

Régen írtam, mert az évvégi hajtás miatt először kevés időm volt, majd a nyakamba szakadó időt nem a számítógép előtt akartam tölteni - elnézést a soraimat soká' váró olvasótól! (megdöbbenésemre: volt ilyen...) :)

A hóról akartam írni most!
Azért, mert nem mindennapos, hogy ilyen sok hó essen egy egész napon át! Nagyon élvezem, hogy az egész környéket fehér lepel borítja - mégha már olvad is egy kicsit.
A hólapátolás, a madarak etetése, a lassabban közlekedő járművek, a közlekedés okozta zajszennyezés hangtompítása: mind öröm!

Remélem, hogy a jövő nemzedékeknek is sok ilyen szép napban lesz részük, mint a sűrű hóesés, a vakítóan fehér hólepte táj, az örökzöldek levelein viruló jégkristályok!

Ilyenkor persze néhányan nem akarunk tudomást venni, hogy a közlekedésnél jobban kell figyelnünk a szokásosnál. Ha tömegközlekedünk, ha kocsit vezetünk egyaránt így van. És adódnak igen könnyen elkerülhető balesetek. Ilyenkor nem borotválkozunk vagy reggelizünk a kocsiban vezetés közben, ilyenkor két kézzel markoljuk a bringa kormányát, s nem ugrunk Sotomayorként az éppen csukódó ajtajú buszra....

Erik barátom meséli, aki Baranyában tűzoltó, hogy igen sok a munka. A leesett nagy hó súlyától sok faág leszakad, letörik és közútra hullik. (Baranyában vagy 25 cm hó esett) A gyertya és tűzijáték is sok tűzesetet okozott - mint rendszerint.
Le a kalappal a tűzoltók előtt! Nem sokan tudjuk elképzelni, de igen nehéz lehet mikor mondjuk 15 órán keresztül nem történik sok, majd a következő 3 órában minden egyes esetleg aprónak látszó döntésnek akár életbevágó fontossága van! Bemehetek vagy nem? Mit vigyek magammal? Mivel oltsam a tüzet?
Sok boldog új esztendőt, Erik!