Messzelátó Egyesület

November 24-én zsúfolásig telt a Messzelátó iroda. Rengetegen voltak ugyanis kíváncsiak a spanyol estünkre. Jóformán Spanyolország minden szegletébe eljutottunk, hisz míg Pablo főleg Andalúziát mutatta be, vele tartott a Dunaharasztiban önkénteskedő Adrián is, aki a Kanári-szigetekről mesélt nekünk. Továbbá a Katalóniából pár napra hazatért Szabó Ildi és a Galíciát megjárt Zmeskál Zoli is gazdagította az est programját. Az érdekes beszámolók után tortillával, sangríával, és egyéb nyalánkságokkal csillapítottuk éhségünket.

Az estet Pablo nyitotta. Általános képet kaptunk a spanyol történelemről és kultúráról, főleg andalúz szemmel. Örömmel konstatáltuk, hogy ő is ellenzi a bikaviadalokat, és bizony sajnálja a hosszan szenvedő bikákat. Én elgondolkoztam, hogy mi is rendezünk disznóölést és a libákat is tömjük, miután Adrián megjegyezte, hogy ezeket a bikákat meg is eszik aztán. Mi emberek néha érdekes (egoista) tradíciókat tudunk teremteni sajnos.

Ezután a Kanári-szigetekre hajóztunk. A Teneriféből hazánkba érkező Adrián prezentációja csupán három képet tartalmazott, de nem jött zavarba. Nem kell a szomszédba mennie, hogy bemutassa a hét nagyobb és több kisebb sziget csoportját. Tőle megtudtuk, hogy van egy törzs, amelyik füttyszóval kommunikál és a hang akár 5 km-re is elhallatszik. Facebook oldalát is megnyitotta, és számos szép fotót és kisvideót elénk tárt.

Szabó Ildi aztán az emberi várépítésről, a „castillo humano”-ról mutatott nekünk egy YouTube videót, aminek ő is szereplője volt. Történt ugyanis, hogy Katalóniában, szabadidejében beállt egy társulatba, akik hétvégeken a főbb tereken egymásra felmászva és egymás vállára állva akár tíz szintet is felépítenek. Rengeten vesznek részt benne és versenyeket is rendeznek a társulatok, hogy ki tud magasabb várat építeni. A legfiatalabbak kerülnek a legmagasabbra, hisz az alul tartózkodó alapon nagyon nagy a terhelés. Balesetek általában nem szoktak történni, a vár ugyanis nem oldalra dől, hanem magába roskad baj esetén.

Miután ámulva megnéztük a kisvideót és szóba jött a nacionalizmus, így az ETA is, gyorsan még a kedélyek csillapítására Zoli levetített egy diát szebbnél szebb Galíciában készült képekkel, ami alatt Julio Iglesias énekelt gallul. Aki nem tudná, Spanyolországnak négy hivatalos nyelve van: a kasztíliai, katalán, baszk, és gall.

Ezután pedig mindenki rászabadult az asztalokra és megkóstoltuk a tortillát (volt kétféle is; egy hígabb és egy keményebb) és a héjában sült burgonyát valami spéci szósszal. Ezt még ki kell derítenem, hogy mi is volt. A legnagyobb sikert azonban Szabó Gábor sangríája aratta. Életében most készített először, és remekül sikerült! Kezdők szerencséje, ahogy mondani szokták! Én csak a paellát hiányoltam, no de majd legközelebb!