Messzelátó Egyesület

ujra itt... na, nem a nagy csapat, de majdnem. Jelentem, az elmult hetem mar munkaval telt! Mar ha munkanak lehet nevezni, amit valoban onkent es szivesen vegez az ember, esetenkent meg tobbszor vagy tobb ideig is, mint ahogy a megegyezes szol :) Szoval orommel jelentem, hogy nem DOLGOZOM! (itt sem)

De sokszor (hetente haromszor minimum) eljarok az Ariadna nevu szervezethez, ahol autista gyerekekkel foglalkoznak. Ez egy iskola jellegu dolog, vagyis inkabb amolyan fejleszto-kepzo kozpont ezeknek a gyerekeknek. En delutan egytol vagyok veluk, akkor van ugyanis az ebed. Delelott "profik" foglalkoznak veluk - zeneterapia, beszedterapia, miegymas - ott nem sok hasznomat vennek. De az ebedeltetes, az mas. Itt mar elkel a segitseg. A legtobb gyerek ugyanis, kivaltkepp a kisebbek nem tudnak egyedul enni, de legalabbis elkel a felugyelet. Az autistak ugyanis (itt felhivom mindenki figyelmet arra a nem eppen elhanyagolhato tenyre, hogy nem tudok sokat az autizmusrol ugy IGAZAN, szoval hivatalosan nem mervado amit irok, es semmikeppen sem felhasznalhato...) a sajat vilagukba bezarva elnek, marhogy szamunkra bezarva, mert nem hiszem, hogy ok ezt erzekelnek, sot pont hogy normalisnak fogjak fel, hiszen nem ismerik a kulonbseget. Szoval megvannak a sajat torvenyeik, de ahhoz, hogy egy kicsit is el tudjanak majd kesobb igazodni a vilagban, szukseges a mi vilagunk legalabb alapveto szabalyainak megismertetese es begyakoroltatasa. Nem veletlenul irom ezt: begyakoroltatasa - hiszen interiorizalasrol, belsove valasrol nem igen hiszem, hogy ez esetben beszelhetnenk. Visszaterve az ebedlore, itt arra kell figyelnem, hogy legalabb alapjaban civilizaltan etkezzenek - ertem ez alatt, hogy evoeszkozzel, ne a kezukkel, tisztan, stb, de hat tudjatok ugyis aezeket a dolgokat, ugye? :)

A dolgot neheziti, hogy egyszerre sok dologra kell odafigyelni (hala Istennek nekem csak egy asztalom van 5 gyerekkel). peldaul Alex vak, es hajlamos mindent osszetorni, valamint a rendes ennivalo helyett csak kenyeret enni. Ezert az o tanyerja es pohara muanyagbol van, es csak egy kenyeret kaphat ebed kozben. De figyelni kell minden apro rezdulesere, mert ha egy pillanatra nem figyelek, kesz a baj (na, nem olyan nagy, csak egy-ket eltort vagy kiboritott dolog - anyagi valosagaban elhanyagolhato tenyezo, csak eppen az Alex fejlodeseben elert eredmenyeket veti vissza egy hangyanyit). Folyamatosan kontrollalni kell, es bar a spanyolom meg nem eszmenyi, sot, itt csak rovid felszolito mondatok kellenek, a hosszabbakat ugysem nagyon ertenek. Kozben Frant etetni kell, mert nem tudja kontrollalni a kezmozgasat. O egyebkent az egyik kedvencem, egy iszonyuan eletvidam es mozgekony kisfiu, aki lepten nyomon a nyakadba borul, hogy olelgesd meg egy kicsit, es kozben nez rad azzal a hatalmas kek szemevel... ennivaloan aranyos. De nem feledkezhetek meg Javirol sem, jajj, o a masik kedvenc, csak eppen egetnivaloan rossz. Marhogy a mi vilagunk szerint, mert egyebkent csak nem tud nyugton maradni, amikor szerintunk kene - aztan, hogy benne mi tortenik ilyenkor... Szoval Javira is figyelni kell, de ezt mar nem is sorolom, mert figyelni kell itt mindenkire, ami nagyon komolyan hangzik, es persze az is, csak eppen nem nehez, mert annyira merhetetlenul szeretnivaloak ezek a kis gyerkocok :D

ebed utan jon a nap legnehezebb resze, a mosdo. Itt kell pelenkat cserelni, majd johet a fog-, kez- es arcmosas elore begyakorolt rend szerint, mert mondanom sem kell, hogy ezeknek a gyerekeknek az allandosag a legfontosabb. Ez nehez egyreszt azert, mert nem akarjak. Masreszt pedig, mert nem mindegyikuk tud beszelni, a sajat kulon jelrendszerekben pedig (meg) nem vagyok olyan jo. De a rovid felszolito mondatok es a szigorusag itt is sokat segit. Egyebkent ez megy a legnehezebben, a szigorusag. Amikor kiabalni kell es sertodottet jatszani, mert az van rajuk hatassal, nem mas - es kozben inkabb megolelgetnem oket, ahelyett, hogy szuros szemmel nezek es kiabalok, de hat tudom, hogy tenyleg ez az egyetlen celravezeto modszer naluk.

De ha ez megvan, akkor tul vagyunk a nehezen - johet a jatek, majd az alvas az uszoda elott, amikor en is egy kicsit pihenek. A jatek veluk nem nagy kaland - Danny a muanyag allatkertjevel van elfoglalva, Alex epitojatekkal, Juan egyszeruen csak hallgatja a zenet, mert az szo szerint elvarazsolja - en pedig rendszerint Martaval rakom ki valamelyik puzzle-t elmelyulten (ismersz, ha jatekrol van szo, akkor nalam nincs mese, jatszom!).

Az elso uszodai elmenyem nem volt eppen kellemes, am bizton allithatom, hogy maradando es felejthetetlen! Kezdodott azzal, hogy nem mehettem be a vizbe a gyerekekkel, mert nem volt uszosapkam, es anelkul tilos. Na, most ezt honnan tudtam volna? En, a sportlady... hiszen otthon a kozelebe sem mentem egy uszodanak sem (es bar itt hetente ketszer uszoda, heti ketszer tancorak plusz meg gyaloglok naponta legalabb egy orat, azert nem kell megijedned, nem leszek "sportos", soha, hiszen az az onazonossagom elvesztesevel jarna ;)

Szoval egesz ido alatt csak ultem kint a medence szelen, es nezelodtem, a gyerkocok nagyon edesen pancsoltak a vizben, igazan elemukben voltak, a nagyobbak pedig boduletes komolysaggal rottak a hosszokat...amikor lejart az ido, egyszer csak azt vettem eszre, hogy az uszoda masik vegebol Diego, az egyik legidosebb fiu (es nem mellesleg hatalmas...) rohan felem ordogien gyorsan. Nem szokta meg meg ugyanis, hogy ott vagyok, es bar harman voltunk ujak, a hajszinem itt is sokat segitett, hogy engem vegyen eszre, ne mast... a lenyeg az, hogy meg akart fogni, talan csak ugy megszeretgetni, csak eppen hatalmas erovel rendelkezik, es nem tudja kontrollalni (eppen ugy, mint Steinbeck Egerek es emberek cimu regenyeben Lenny), szoval nem orultem volna tulsagosan, ha sikerul neki, hat meg a csontjaim mit szoltak volna, el sem tudom kepzelni!!! Lenyeg a lenyeg, hogy szerencsere az uszomester is esznel volt, meg ugy altalaban mindenki, igy miutan harom ferfi es ket no segitsegevel sikerult lefogni Diegot, en eszrevetlenul kisurranhattam az oltozobe... masnap pedig nem volt uszoda. Hogy holnap mi lesz, az meg rejtely, mindenesetre inkabb a kicsikkel maradok meg az elso napokban.

Nemsokara ujra jelentkezem, most var a szotarazas (a Harry Pottert olvasom, es tobbszaz ismeretlen szoval szolgalt mar eddig is...)