Messzelátó Egyesület

Üdvözletem újból minden olvasónak! Remélhetőleg nem riasztottam el senkit Hollandia meglátogatásától az előző írásommal, és továbbiakban is látogatja majd a Messzelátó honlapját! Ezúton köszönet a lehetőségért Bobnak, Zolinak, Csabinak és a stábnak!

Khm.. Dronteni tartózkodásunk alatt a holland oktatásnak köszönhetően sikerült eljutnom Belgiumba, pontosabban Brüsszelbe. Betekintést nyerhettünk az Európai Parlament falai mögé, egy holland tartományi lobbyszervezet mindennapjaiba, és a Közös Agrárpolitika irányításának fellegvárába az Agrár Minisztériumba. Ezen alkalomból gondoltam, hogy egy pár gondolatot összegyűjtök nemcsak magamban, hanem a környezetvédelem európai mindennapjairól, mintha egy brüsszeli iroda kényelmes széke ölelne, olasz kávé, és francia titkárnő társaságában.

A hivatalos honlap szerint „az Európai Unió környezetvédelmi tevékenységének alapját a Környezet 2010: „A mi jövőnk, a mi választásunk” elnevezésű cselekvési program jelenti”. Tehát jövő, jelen, választás. Talán nem kéne ilyen súlyos szavakat aggatni a hétköznapi Európai Polgár nyakába. Szerintem bőven elég lenne, a következőkben olvasható apró gondolatok bármelyike: kapcsold le, gondold át, ne vedd meg, dobd ki, válogasd szét! De mire ide eljutottunk, hogy igen elégtelen magyarsággal fejezzem ki magam – sok-sok területet visszanyertek a hollandok a tengertől!

Kezdődött az 1968-as évszámmal, amikor is 25 ország nyolcvan tudósa megalapította a Római Klubot. A környezetvédelem gondolata hamar barátságot kötött az, akkor forrongó diákmegmozdulások, hippi mozgalmak rendszer ellenes szavaival. 1972-ben kiadták a Római Klub jelentését, amely „A növekedés határai” nevet kapta. A Donella Meadows által irt dokumentum már a 70-es évek hajnalán az emberiség és az ipar extenziv növekedésének fenntarthatatlanságát állapította meg. A még ugyanabban az évben megtartott Stockolmi Konferencián megalakult a Gro Harlem Brundtland asszony által vezetett Brundtland Bizottság. A bizottság munkája nagy szerepet játszott a politikai elit meggyőzéséről a probléma létével kapcsolatosan. 1973-ban Jim Lovelock angol kémikus publikálta a Gaia-hipotézist. Eszerint a Föld egységes, önszabályozó organikus rendszer, melynek működési egyensúlyát az emberi technológia alapjaiban zavarja meg. Ugyanezen évtől az Európai Közösség úgynevezett Környezetvédelmi Akcióprogramot hirdetett meg, ami az első sikeres és hatásos lépés volt a civil zöldszervezetek megalakulása, és életben maradása terén. Talán én is ennek a pénz-alapnak köszönhetném meg első kézből, hogy a 2000-es évek derekán is erős civil zöld szerveződések szimpatizánsának tarthatom magam.

Akit egy kicsit is lázba hoztam, ne habozzon folytassa az internet csodáját kihasználva, hogy folytathatja az EU környezetvédelmi politikájának történeti áttekintését! Csak tessék, csak tessék! Mielőtt viszont máris valami kereső programot használnátok, még néhány érdekesség, ami nem feltétlenül fogja alátámasztani európai fejeseink totális elkötelezettségét az ügy érdekében, de mindenképpen haladás a szememben. Nicholas Stern a manapság egyik leghíresebb angol közgazdász például szabadon utazgathat repülővel, és válaszolgathat a köztudottan igen szennyező utazási forma iránt érdeklődő riporterek élcelődéseire. Teheti azt azon indokból, hogy a kormánya – Európában nem egyetlenként – kiegyensúlyozza a repülőutak által okozott károkat. Így miközben a légi masina szén-dioxidot termel, valahol máshol tudják csökkenteni a kibocsátást. Más politikus atyáink öko-adót (eco-tax) terveznek bevezetni. Megint mások sokkal radikálisabb eszközökhöz nyúlnának.
Viszont egyes „nagyjaink”, úgy érzem a selát, sehall, sebeszél formációt öltöttek egy életre, s nem érzékelik a körülöttük lévő külvilágot. Talán az Európai Parlament székei fogságaiból kiszabadíthatnánk rabjainkat, és tiszta levegővel ajándékozhatnánk meg őket! Már amennyi még létezik Brüsszelben..