Az első

2008. január 16., szilvi

32. hetemet töltöm itt Olaszországban. Sok elsőben volt részem az utóbbi időben. Többek között először költöztem el szülőfalumból, először hagytam el hazámat, először vettem kezembe hangszert és első blogomat írom.
Ez utóbbiért köszi Bob, köszi Zoli :-)
A kezdeti kultúrsokk túlélését követően az itteni élet klassznak mondható. Néhány fura dolog: nos, valóban nem beszél senki magyarul. Nem, sajnos angolul sem :-) A némettel se próbálkozz. Áltsulis orosz nyelvi emlékeidet nyugodtan elfelejtheted.
Szombat reggel 9-kor nem kávét, hanem fröccsöt isznak, persze csak egyet és szigorúan szocializálódva, több főből álló csoportokban, folyamatos csacsogás mellett. Nem tudnak jó kenyeret sütni, csak valami fura száraz izét, ami másnapra már oly kemény, hogy fát lehet rajt' vágni.
Aztán lehetőleg ne törd el a lábad, ne romoljon el a biciklid stb...augusztusban, mert olyankor egy hónapra megáll szinte az egész ország egyszerre. Az a nyaralós hónap.