Messzelátó Egyesület

Sziasztok! Nyakas Erzsébet 24 éves lány vagyok, 2008. dec. 28. és 2009. jan. 5 között egy Olaszországban megszervezett ifjúsági csereprogramban vettem részt, ahol a Messzelátó Egyesület volt a küldőszervezetem. Az ifjúsági csereprogramot Olaszország észak-nyugati részén, egy Chiusa Pesio nevű kis hegyi faluban rendezték meg, és rajtunk magyarokon kívül még olasz, angol, osztrák, portugál és litván fiatalok vettek részt rajta.

A csereprogram témája az egészséges életmód volt, e témához kapcsolódott az activitiek, foglalkozások többsége is, volt például workshop, ahol azt dolgoztuk fel, mit is takar ez a kicsit manapság elcsépelten hangzó kifejezés, hogy „egészséges életmód”, kinek mit jelent és hogyan próbálja bevinni, megvalósítani mindennapi életében, máskor meg rövid műsorral kellett bemutatni a dohányzás, alkoholizmus és egyéb káros szenvedélybetegségek egészségkárosító hatásait. Az egészséges életmódhoz kapcsolódóan sporttevékenységek is a projekt szerves részét képezték, amihez a projektnek helyt adó falu kitűnő helyszínnek bizonyult hófödte hegycsúcsaival és tiszta levegőjével, lehetőségünk volt kipróbálni a sífutást, illetve szánkózhattunk a falu közeli dombján. A téli sportokon kívül voltak más sporttevékenységek is, például a focimeccs, de a szervezett tevékenységek mellett kellemes sétákat is lehetett tenni a falu apró házai között kanyargó hangulatos utcácskákban is.

Mivel több nemzet fiataljai jöttek össze erre a csereprogramra, az egészséges életmód mellett hangsúlyt kapott az interkulturális ismerkedés, a többi résztvevő ország megismerése. Erre az egyik legjobb lehetőség az interkulturális este volt, mely során minden résztvevő nemzet prezentált néhányat ételspecialitásai közül, a résztvevők tudnivalókat, érdekességeket osztottak meg hazájukról, és néhányan dalokat, táncokat is tanítottak. Ezen felül a portugálok tanítottak néhány játékot szilveszter éjszakáján, amelyek tipikusnak nevezhetőek és népszerűek portugál bulikon, összejöveteleken. Azonban talán ennél is többet megtudtunk egymás kultúrájáról, szokásairól, mentalitásáról a programok közötti és esti kötetlen beszélgetések során. Mivel a programnak Olaszország adott otthont, az olasz kultúrába még közelibb betekintésünk nyílt, naponta finom olasz ételeket ehettünk, jellemzően pizzát és tésztát, és mivel a szilveszter pont beleesett az ifjúsági program időtartamába, megtapasztalhattuk, hogyan is zajlik a szilveszter Olaszországban, ami számomra legszembetűnőbben abban tér el attól, ahogyan itthon ünnepeljük a szilvesztert, hogy nem jellemző a tűzijáték (a petárdázás már annál inkább), éjfélkor pizzát esznek és nem énekelnek (néhány nemzetnek megvan a dala, amit jellemzően énekelnek, amikor éjfélt üt az óra szilveszterkor, de a többieknek furának tűnt, hogy nálunk ez pont a himnusz). Az olaszok között sikerült magunkba szívnunk valamit az olasz mentalitásból, és azt hiszem, mindenki néhány olasz kifejezéssel gazdagodva tért haza (már csak azért is, mert sok esetben tényleg csak az olasz szótár és némi mutogatás bevetésével lehetett kommunikálni a helyiekkel).

Az ifjúsági csereprogram során hat nemzet fiataljai találkoztak, és korosztály szempontjából is elég nagy eltérések voltak, a csereprogramnak voltak a tizenéveik elején járó és a húszas éveik végén járó résztvevői is, de ez nem okozott problémát, sem a kommunikáció, sem az együttműködés szempontjából. Szerveztek csapatépítő játékokat a társaság összerázása érdekében, volt például kincsvadászat, amikor csoportokban kellett feladványokat megfejtve és nyomokat követve megtalálnunk a kincset Cuneo városában. Hogy mi volt az a kincs, azt nem sikerült megtudnunk, mivel egyik csoport sem találta meg, talán nem voltunk elég állhatatosak, de azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. A csapatok a szálláshely alagsorában is épültek, ami egyfajta közösségi szobának vannak berendezve, és ahol kedvünkre pingpongozhattunk, csocsózhattunk, kártyázhattunk, labdázhattunk vagy csak úgy beülhettünk megbeszélni a világ kis és nagy dolgait. Egyébként is az alagsor volt a program központja, itt zajlott az activitiek, workshopok, foglalkozások többsége.

Mindent egybevéve, úgy érzem, érdemes volt belevágni ebbe az ifjúsági csereprogramba, érdekes programokon vehettünk részt, egy kis betekintést nyerhettünk az olasz kultúrába és megismerkedhettünk emberekkel, akik közül remélem, a hazatérés után is megmarad a kapcsolat.

Boldog újévet mindenkinek! Üdv: Liz