Mit taníthat nekünk egy üveg fermentált zöldség a közösségekről? Mint kiderült, elég sokat.

2026 májusásban magyar, francia és olasz fiatalok találkoztak a „We Are Alive! – Fermentation as Community Practice” ifjúsági csere keretében. A programot a Messzelátó Egyesület szervezte olasz partnerünkkel, a Tulelával, valamint a francia Argoumbat szervezettel együttműködésben.

Az ificsereprogram kiindulópontja egyszerű, mégis különleges volt: a fermentálást nemcsak a hagyományos és egészséges élelmiszer-tartósítás egyik módjaként szerettük volna felfedezni, hanem olyan folyamatként is, amelyen keresztül a közösségek működéséről gondolkodhatunk.

A fermentáció együttműködésen alapuló folyamat. Mikroorganizmusok élnek együtt, alakítják a környezetüket, és közösen hoznak létre valami újat. Tíz nap alatt ételekkel, fenntarthatósággal, közösségekkel, együttműködéssel, helyi erőforrásokkal és különböző étkezési kultúrákkal foglalkoztunk. Főztünk, fermentáltunk, helyi kezdeményezéseket látogattunk, szakértőkkel találkoztunk, ételvásárt szerveztünk, megosztottuk egymással a kultúránkat – és természetesen rengeteg finomat ettünk.

1. nap – Ismerkedés egymással 

Az első hivatalos nap a közösség alapjainak megteremtéséről szólt.

Névtanulós játékokkal kezdtünk, felfedeztük, ki honnan érkezett, megosztottuk egymással a szenvedélyeinket és az ételekhez kapcsolódó történeteinket, valamint elkészítettük saját „útleveleinket”.

Megismertük a programot, megosztottuk az elvárásainkat, félelmeinket és azt is, hogy mivel szeretnénk hozzájárulni a közös tíz naphoz.

Megismerkedtünk a három ország résztvevőivel és azokkal a helyi kezdeményezésekkel, amelyekhez kapcsolódnak.

A biztonságra is nagy figyelmet fordítottunk: átbeszéltük a gyakorlati tudnivalókat, a vészhelyzeti információkat, az elsősegély alapjait és azt is, hogyan kezeljük a konfliktusokat.

Délután nemzetközi csapatokba rendeződve egy kincskereső játék során fedeztük fel a környéket.

És aztán jött az első nagy közös étkezési élményünk. a Taste the Culture! – Kóstold meg a kultúrát!: magyar, francia és olasz résztvevők által hozott, valamint helyben készült fermentált ételeket kóstoltunk.

Tökéletes bevezetés volt a témánkba: a fermentáció nem egyetlen hagyományt jelent. Minden országnak és kultúrának megvannak a saját alapanyagai, módszerei, ízei és történetei.

2. nap – Közösségi szabályok és az első fermentálási kihívás

A második napon elkezdtük kialakítani azt a közösséget, amelyben a következő napokat szerettük volna együtt tölteni.

Közösen alkottuk meg a közösségi szabályainkat, és létrehoztuk a különböző akciócsoportokat is. Így mindenki aktív szerepet kaphatott abban, hogyan működjünk és dolgozzunk együtt.

Megismerkedtünk azokkal a témákkal is, amelyek a következő napokban előkerültek. A három nemzeti csoport olyan, fermentáláshoz, élelmiszerhez és fenntarthatósághoz kapcsolódó témákat hozott, amelyek számukra különösen fontosak voltak.

Délután elkezdtük a fermentáció elméleti alapjainak megismerését.

De hamarosan az elméletből gyakorlat lett.

Elindítottuk az első főzési kihívást, nemzetközi csapatokba rendeződtünk, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan építhetjük be a fermentált ételeket a mindennapi főzésbe.

Este az első főzőcsapat készítette el a vacsorát, kizárólag szezonális alapanyagokból.

A feladat nem egyszerűen az volt, hogy finom ételt készítsünk. A csapatnak azt is el kellett magyaráznia, miért szezonálisak az alapanyagok, és hogyan lehet fermentált ételeket beépíteni az adott fogásokba.

A vacsora így egyben tanulási tér és közösségi élmény is lett.

3. nap – 

Az elmélettől a gyakorlatig

Folytattuk a fermentáció alapjainak megismerését, és különböző módszerekkel, folyamatokkal és gyakorlati lehetőségekkel ismerkedtünk.

Délután következett a második főzési kihívás.

Ezúttal még inkább helyi volt a feladat: a csapatnak olyan, Etyeken elérhető alapanyagokból kellett főznie, amelyeket fermentálni is lehet.

A kihívás arra ösztönzött minket, hogy más szemmel nézzünk arra, ami körülvesz bennünket.

Mi terem helyben?

Mit tudunk tartósítani?

Hogyan használhatjuk ki minél jobban azt, amit egy adott hely kínál?

A konyha így a kreativitás, az együttműködés és a problémamegoldás terepe lett.

És természetesen a kihívás ezúttal is közös vacsorával zárult.

4. nap – 

Fermentáció, egészség és jóllét

A negyedik nap a francia csapat hozzájárulásával indult: az ételek és a jóllét kapcsolatával foglalkoztunk.

Megvizsgáltuk, hogyan kapcsolódik az általunk fogyasztott étel az egészségünkhöz, a mindennapi szokásainkhoz és általános jóllétünkhöz.

A fermentációs program újabb gyakorlati foglalkozással folytatódott, ahol tovább mélyíthettük a korábban megszerzett tudásunkat.

Este újabb főzési kihívás következett – ezúttal az ételmaradékok kerültek középpontba.

A feladat az volt, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan segíthet a fermentálás az élelmiszer-pazarlás csökkentésében.

Ahelyett, hogy azt kérdeztük volna:

„Mit csináljunk ezzel a maradékkal?”

inkább azt kérdeztük:

„Hogyan tudjuk átalakítani?”

Ez fontos fenntarthatósági tanulság volt. A fermentáció nemcsak arról szól, hogy tovább eltarthatóvá tesszük az ételeket. Arra is megtaníthat, hogy másképp gondolkodjunk az erőforrásainkról és a hulladékról.

5. nap – 

Fermentáció mint közösségi folyamat

Az ötödik napon az olasz csapat szemszögéből vizsgáltuk meg a fermentáció társadalmi és közösségi dimenzióját.

Ekkorra egyre érdekesebbé vált a párhuzam a mikroorganizmusok és az emberi közösségek között.

A fermentáció együttműködésen alapul. A mikroorganizmusok egymással kölcsönhatásban élnek, és együtt alakítják át a környezetüket.

De vajon működhetnek hasonlóan az emberi közösségek is?

Az együttműködésről, a befogadásról, a sokféleségről és arról beszélgettünk, hogyan tudják támogatni egymást az emberek egy közösségen belül.

Este újabb főzési kihívás következett, ezúttal a tudatosan kiválasztott alapanyagokra és azok egészségügyi hatásaira koncentrálva.

Az étel ekkorra már sokkal több volt, mint étel: egy eszközzé vált, amelyen keresztül az egészségről, a fenntarthatóságról, a kultúráról, a közösségről és a mindennapi döntéseinkről beszélgettünk.

6. nap – 

Fenntartható élelmiszerrendszerek a városban

A hatodik napon kiléptünk a program helyszínéről, és budapesti kezdeményezéseket fedeztünk fel.

Ellátogattunk a Salt Budapest étterembe. 

A látogatások során azt is láthattuk, hogyan teremthetnek a helyi és vadon gyűjtött élelmiszerrel akár egy zöld Michlen csillagos éttermet.

A látogatás után szabadidőnk volt Budapest felfedezésére.

Este pedig következett az interkulturális est.

A magyar, francia és olasz ételek, történetek és hagyományok találkoztak, és mindenki megmutathatott egy kis darabot abból, ahonnan érkezett.

7. nap – 

Tanulás a gazdaságban

A hetedik nap a városi környezetből a vidékre vitt minket.

Egy mányi permakultúrás gazdaságot látogattunk meg, ahol a fenntarthatóságról és a helyi élelmiszerekről szerzett ismereteinket egy valódi tájjal és gazdasággal kapcsolhattuk össze.

A gazdaságban töltött idő segített abban, hogy más szemmel gondoljunk arra, honnan származik az ételünk, hogyan használhatók a helyi erőforrások, és hogyan nézhet ki a fenntartható élelmiszer-termelés a gyakorlatban.

Miután visszatértünk, elkezdtünk készülni a következő nap Fermentációs Vásárára.

Ötleteltünk:

Mit mutassunk meg?

Mit tudunk megtanítani egymásnak?

Hogyan oszthatjuk meg másokkal a tíz nap alatt megszerzett tudást és tapasztalatot?

Este újabb főzési kihívással tértünk vissza a konyhába.

8. nap – 

Fermentációs nyílt nap

Ez volt a csere egyik legizgalmasabb és leginkább gyakorlati napja.

Megvalósítottuk a Fermentációs nyílt nap, ahol különböző „állomásokat” hoztunk létre, és minél többféle fermentálási módszert próbáltunk ki.

Készült kovászos kenyér és péksütemény, kimchi, miso, tempeh, fermentált zöldség és növényi alapú fermentált étel is.

Nem egyetlen ember mutatott be mindent. A résztvevők szabadon járhattak az állomások között, kipróbálhatták a különböző módszereket, és egymástól tanulhattak.

A hangulat kíváncsi, kreatív és időnként kellemesen kaotikus volt.

A helyi közösséget színes és nemzetközi ételkínálattal vártuk az érdeklődőket.

Bemutattuk az ifjúsági csere főbb programjait és az Erasmus+ lehetőségeit is.

Ez fontos pillanat volt, hiszen a tanulás ekkor már nemcsak a mi csoportunkról szólt. Megoszthattuk a tapasztalatainkat azokkal is, akik körülöttünk élnek.

9. nap – 

Tanulás a szakértőktől

A sok saját kísérletezés után eljött az idő, hogy olyan emberekkel is találkozzunk, akik még több tapasztalattal rendelkeznek a fermentáció területén.

A délelőttöt fermentációs szakértőkkel töltöttük, akik megosztották velünk tapasztalataikat, hasznos gyakorlati tudásukat és néhány fermentálási „titkukat”.

Lehetőségünk volt kérdezni, összehasonlítani a módszereket, és tovább mélyíteni azt a gyakorlati tudást, amelyet az előző napokban szereztünk.

A „Communities of Cucumbers” – Uborkák közösségei program keretében olyan részvételi gyakorlatokat is kipróbáltunk, amelyek segítségével a természetben megfigyelhető mintázatokból tanulhattunk.

A furcsa név valójában jól összefoglalta az egész projekt egyik központi gondolatát: a fermentáció és a mikroorganizmusok működésén keresztül gondolkodtunk az emberi együttműködésről és a közösségekről.

Délután folytattuk a gyakorlati fermentálást.

Este pedig elérkezett a búcsúbuli – egy este arra, hogy megünnepeljük mindazt, amit együtt átéltünk, mielőtt elérkezne az utolsó nap.

10. nap – 

Lezárás és búcsú

Az utolsó nap a visszatekintésről szólt.

Tíz intenzív nap után átgondoltuk, mit tanultunk, mi változott bennünk, és mit szeretnénk magunkkal vinni haza.

Közösen értékeltük a programot és megosztottuk egymással a visszajelzéseinket.

Ezután azon dolgoztunk, hogyan tudjuk továbbadni a csereprogram során megszerzett tudást saját országainkban és közösségeinkben.

Feltérképeztük a kapcsolódó hálózatainkat és érdeklődési területeinket, és azon gondolkodtunk, hogyan lehet a fermentálást, a fenntartható étkezési szokásokat és a közösségi gyakorlatokat a projekt után is továbbvinni.

A nap része volt a Youthpass-átadó is, amely lezárta a résztvevők közös tanulási folyamatát.

És természetesen elérkezett a búcsú pillanata is.

Tíz nap együtt főzés, evés, tanulás, nevetés, beszélgetés, kísérletezés és közös élet után nem volt könnyű elköszönni.

Mit taníthat nekünk a fermentáció a közösségekről?

A fermentáció természetes folyamat, amelyben mikroorganizmusok működnek együtt. A fermentációt a fenntartható étkezési szokásokkal, az élelmiszer-pazarlás csökkentésével, a növényi alapú étkezéssel, a helyi kezdeményezésekkel és az egészséges élelmiszer-tartósítással is összekapcsoltuk.

De talán a legfontosabb dolog, amit megtanultunk, az az, hogy a fenntarthatóság nemcsak az egyéni döntéseinkről szól. Hanem arról is, hogy hogyan élünk együtt.

Ahogyan a mikroorganizmusok együttműködve hoznak létre valamit, amit egyedül egyikük sem tudna létrehozni, úgy az emberek is különböző készségeket, háttereket és nézőpontokat kapcsolhatnak össze azért, hogy támogató közösségeket hozzanak létre.

A tíz nap alatt nemcsak azt tanultuk meg, hogyan lehet zöldségeket fermentálni. Kísérleteztünk azzal is, hogyan lehet ötleteket, kultúrákat, barátságokat és közösségeket „fermentálni”.És ahogy egy jó fermentáció, ez a folyamat sem ér véget akkor, amikor elhagyjuk az üveget.

Köszönjük mindenkinek, aki velünk együtt főzött, tanult, kísérletezett és hozzájárult ahhoz, hogy a We Are Alive! ifjúsági csere létrejöhessen.