Tíz nap a talajjal és művészettel - 2026. július 30. – augusztus 8.
Mi történik, amikor magyar, német és spanyol fiatalok tíz napra összegyűlnek egy ificserére Etyeken, hogy felfedezzék azt, ami szó szerint a lábuk alatt van?
Megérintjük, megvizsgáljuk, formázzuk, festünk vele, alkotunk belőle – és közben talán egy kicsit egymást is jobban megismerjük.
A Groundbreakers ifjúsági csereprogramot a Messzelátó Egyesület, a német Kulturnest és a spanyol Biodiversa közösen szervezte. A tíznapos program során a résztvevők a talaj világát járták körül tudományos, művészeti, gyakorlati és közösségi szempontból.
A talaj volt a közös kiindulópont, de hamar kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó. A talaj kapcsolódik az élelmiszereinkhez, a biodiverzitáshoz, az éghajlathoz, a mezőgazdasághoz, a természethez, a kreativitáshoz és a közösségeinkhez is.
Nézzük, hogyan telt a Groundbreakers tíz napja!
1–2. nap –
Ismerkedés egymással és a talajjal
Az első két nap elsősorban az érkezésről, az ismerkedésről és a közös alapok megteremtéséről szólt.
Július 30-án elkezdtük megismerni egymást, Etyeket és a csereprogram központi témáját, a talajt. A falu felfedezésére egy kincskereső játék indított minket útnak. Megnéztük a faluban lévő forrást, és ellátogattunk az etyeki körpicéhez, ahol a hagyományos borospincék találhatók.
A felfedezés közben már az is világossá vált, hogy Etyek nem csupán a program helyszíne lesz: a táj, a talaj, a növények, az épített környezet és a helyi hagyományok mind részei lesznek annak, amit a következő napokban közösen vizsgálunk.
A második napon már szó szerint a kezünkbe vettük a témát.
Különböző talajtípusokat hasonlítottunk össze, megismerkedtünk a talaj összetevőivel és a talajvizsgálat alapjaival. Különösen érdekes volt összevetni a résztvevők saját országaiból – Magyarországról, Németországból és Spanyolországból – hozott talaj és komposztmintákat.
Így a talaj rögtön összekötötte a három országot és a résztvevők különböző tapasztalatait.
3. nap –
Kapcsolódás a talajhoz – agyaggal és képzelettel
A harmadik napon a tudományos megközelítés mellé egyre erősebben bekapcsolódott a kreativitás.
A napot egy meditációval kezdtük, amelynek során megpróbáltunk ráhangolódni a talajjal és a természettel való kapcsolatunkra. A résztvevők egy képzeletbeli utazás során egy-egy olyan tárgyat képzeltek el, amely számukra a talajhoz való kapcsolódást jelképezi.
Ezután az elképzelt tárgyakat vadagyagból is megformáztuk (amit budapesti hegyekben gyűjtöttünk és az ificsere előtt tisztítottuk és előkésztítettük). Ebből hoztuk létre a saját különleges totemeinket (kis agyagtárgyainkat).
A nap folytatásában egy teljesen más kulturális és művészeti világba is betekintést kaptunk: este kipróbáltuk a japán Suminagashi technikát, vagyis a víz felszínén létrehozott minták művészetét.
A nap egyik fontos tanulsága az volt, hogy a talajhoz való kapcsolódás nemcsak tudományos ismeret lehet. Lehet személyes, érzelmi és művészi élmény is.
4. nap –
A föld színei
A negyedik nap középpontjában a résztvevők által hozott talajból készült pigmentek álltak.
Már előző nap elkezdtük előkészíteni az alapanyagot: agyagos talajt kevertünk vízzel, hogy elválasszuk a pigmenteket a földtől. Ezután hagytuk megszáradni az anyagot a napon, hogy eljussunk a festék készítésének következő lépéséhez.
A workshopon mindenki elkészíthette a saját színeit.
A nap végén pedig kipróbáltuk, mire képesek ezek a saját kezűleg előállított pigmentek: kreatív festéssel zártuk a napot.
A föld ezúttal nemcsak témává, hanem konkrét művészeti alapanyaggá vált.
5. nap – Augusztus 3.
Látogatás egy permakultúrás gazdaságban
Az ötödik napon elhagytuk Etyeket, és ellátogattunk a Valaha Tanyára (https://www.valahatanya.hu), egy vértesacsai biogazdaságba.
Itt új, négylábú barátokkal is találkoztunk, miközben a gazdaság működésén keresztül ismerhettük meg a permakultúra szemléletét.
Balázs Kulcsár, a gazdaság „kreatív problémamegoldója” – gazdája – mesélt nekünk a gazdálkodásról, és közösen gondolkodtunk arról is, milyen hatással van a klímaváltozás a magyar mezőgazdaságra és mit is gondol ő a klímakatasztrófáról.
A nap jó példája volt annak, hogy a talajról való tanulás nem feltétlenül egy tanteremben történik. Egy működő gazdaságban közvetlenül láthattuk, hogyan kapcsolódik össze a talaj, az élelmiszer-termelés, az állatok, a növények és az emberi munka.
A programot egy meleg, közös ebéd zárta, amelyet Balázs felesége, Andrea Zorkóczy készített.
6. nap –
Földszellemek – alkotni a helyhez kötődve
A hatodik napon ismét a kreativitás került előtérbe, de ezúttal az volt a különleges, hogy az elkészült alkotásokat nem vittük haza.
A résztvevők úgynevezett „soil spirit”, vagyis földszellem szobrokat készítettek. Ezek az időszakos, természetes anyagokból létrehozott figurák egy-egy Etyekhez kapcsolódó helyet jelenítettek meg.
A szobrok a kertben maradtak, és a hely nem emberi lakói számára kínálnak ivóhelyet vagy árnyékot.
Ez az alkotás egyben fontos gondolatot is hordozott: nem minden alkotásnak kell a mi tulajdonunkká válnia. Létrehozhatunk valamit egy helyért, majd ott hagyhatjuk, hogy tovább éljen a környezetében.
A nap végén a nemzeti csoportok prezentációkat tartottak olyan talajjal kapcsolatos témákról, amelyek személyesen fontosak számukra.
7. nap –
Kapcsolódás, reflexió és közös gondolkodás
A rendelkezésünkre álló résztvevői beszámoló ehhez a naphoz nem tartalmaz külön részletes leírást, ezért itt nem szeretnénk olyan konkrét programokat hozzáadni, amelyeket a beszámoló nem támaszt alá.
A hét közepére azonban már egyértelműen kirajzolódott a Groundbreakers egyik legfontosabb sajátossága: a program folyamatosan váltogatta a tanulást, az alkotást, a természetben töltött időt, az önreflexiót és az egymástól való tanulást.
A résztvevők ekkorra már nemcsak három különböző országból érkező fiatalok csoportja voltak, hanem egy közösség, amely közösen dolgozott a talaj témájával.
8. nap –
Egymástól tanulni
A nyolcadik nap a közös alkotásról és egymás tudásának megosztásáról szólt.
Minden résztvevő lehetőséget kapott arra, hogy saját workshopot szervezzen és megosszon valamit a többiekkel.
Így született egy egész sor különböző, egymástól teljesen eltérő program: volt könyvkötés, fafaragás, komposztos magbombák készítése és kurkumával készített naplenyomat is. Emellett beszélgetőkörök és mozgásos foglalkozások is helyet kaptak a napban.
Ez a nap jól megmutatta, hogy a tanulás kétirányú folyamat. Nemcsak a facilitátoroktól tanulhatunk, hanem egymástól is.
A napot egy spontán közös énekléssel zártuk.
9. nap –
Nyílt napunk – Megosztani, amit létrehoztunk
A program utolsó előtti napján a közös élmények és alkotások megosztása került fókuszba.
A tíz nap alatt rengeteg ötlet, tárgy, történet, mozdulat és tapasztalat született. Ezekből állt össze a Groundbreakers Showcase, ahol a résztvevők másokkal is megoszthatták, mit fedeztek fel a talajról, a természetről és saját magukról.
A bemutató nem egyszerűen a „kész művek” kiállítása volt. Sokkal inkább annak a közös folyamatnak a megmutatása, amelyen a résztvevők végigmentek.
A tudománytól a művészetig, az egyéni élményektől a közösségi alkotásig sokféle dolog kapott benne helyet.
10. nap –
Mit viszünk magunkkal?
Az utolsó napon megálltunk egy pillanatra, és visszatekintettünk az elmúlt tíz napra.
Rajzolással, írással, közös beszélgetésekkel és visszajelzésekkel gondoltuk át, mit adott nekünk a Groundbreakers.
Egy záró rituálé során minden résztvevő kapott egy természeti tárgyat, amelyet magával vihetett. Ez szépen visszakapcsolt a program elejéhez, amikor még mi magunk gyűjtöttünk természetes tárgyakat Etyeken.
Egymásnak is írtunk arról, mit értékelünk a másikban, majd felfedtük a Secret Friend párokat, és közösen lezártuk a programot.
Tíz nap után úgy hagytuk el Etyeket, hogy sáros volt a kezünk, új készségeket szereztünk, rengeteg új kérdést vittünk magunkkal – és ami talán a legfontosabb: új barátságokkal és kapcsolatokkal gazdagodtunk.
Nemcsak a talajról tanultunk
A Groundbreakers egyik célja az volt, hogy jobban megértsük a talaj életét és a hozzá kapcsolódó témákat, összekapcsoljuk a tudományt a művészettel és a gyakorlati készségekkel, erősítsük a nemzetközi partnerségeket, és létrehozzunk egy „Soil Guardians”, vagyis Talajőrök közösséget.
A tíz nap végére azonban világossá vált, hogy a talaj ennél sokkal több mindent összeköt.
Összekötötte a három ország résztvevőit. Összekötötte a tudományt és a művészetet. Összekötötte az embert és a természetet. Összekötötte a múltat és a jövőt.
És talán minket is közelebb hozott egymáshoz.
Lehet, hogy azért érkeztünk, hogy a talajról tanuljunk.
De végül azt tanultuk meg, hogy a talaj sosem csak talaj.
Élelmiszer, élőhely, emlék, szín, mozgás, kreativitás és közösség. Összeköti azt, ami a lábunk alatt történik azzal, ami fölöttünk zajlik.
Ahogy az egészséges talaj is sokféle élőlény együttműködéséből születik, úgy egy erős közösség is sokféle emberből, nézőpontból és tapasztalatból épül fel.
Nemcsak a talaj – hanem helyi alapanyagok és finom ételek!
A közös étkezések legalább olyan fontos részei voltak a Groundbreakersnek, mint a workshopok. A tíz nap során több mint 30 hazai, szezonális termelőtől érkezett zöldségből és gyümölcsből készültek az ételeink, így minden nap friss, helyi alapanyagok kerültek az asztalunkra. Az ételeket Kata és Zsolt készítették, rengeteg odafigyeléssel és kreativitással. Ezúton is nagyon köszönjük nekik a finom, tápláló és szeretettel készített ételeket – a közös étkezések fontos részei lettek annak a közösségi élménynek, amit együtt építettünk.
A termelők a Pécsi Kosár Közösség segítségével érkeztek hozzánk (https://pecsikosar.hu)
Köszönjük mindenkinek, aki velünk együtt beleásta magát a témába és a talajba!
Reméljük lehetőségünk lesz újra ilyet szervezni a jövőben.
Képeket itt találhattok: